Egy lovag emlékei

Nevem Rodolphe gazalgette, és az Úr 1072. évében születtem francia földön. Akkoriban még minden második gyermek lovag szeretett volna lenni, ám sajnos nem mindenkinek adatott meg ez a lehetőség. Lovaggá ugyanis csak azok a nemesi származásúak válhatnak, akik megtanulják a lovagi harcmodort, és ismerik a lovagi viselkedés szabályait. Ez után a egy tekintélyes, előkelő úr üti őket lovaggái.

Hogy honnan tudok erről ennyit? Én magam is lovag voltam. Ám a lovaggá avatás előtt még sok tanulás várt rám.

12 éves koromban apródnak kellett állnom az apám hűbérurához[1]. Itt különböző feladatokat adtak nekünk. Megtanultunk harcolni. Eleinte ügyességi feladatokat kellett teljesítenünk, majd megtanítottak minket nyíllal lőni, dárdát vetni és lovagolni. Hosszú gyakorlással sajátítottuk el a vívás tudományát és azt is, hogy hogyan használjuk pajzsunkat vagy lándzsánkat lovaglás közben. Emellett a mi feladatunk volt urunk vendégeit fogadni, az asztalt megteríteni és az ételt felszolgálni. Én személy szerint ezeket feleslegesnek tartottam, ám apám azt mondta, ha nem tanulom meg, sose lesz belőlem lovag, így hát muszáj volt ezeket is megtanulnom. Emellett lovagregényekből és eposzokból[2] tanultuk meg, hogy milyen is egy lovag élete. Ezt a témát már sokkal jobban szerettem és érdekesnek is tartottam.

Mikor már elég tapasztalattal rendelkeztünk, elkísérhettük hűbérurunkat a csatába, persze még csak fegyvernökként. Az első csata, melyre elkísértem uramat az 1084-es évben volt. Nagy élmény volt, hogy én is kaptam páncélt és sisakot, de kard helyett mi, fegyvernökök, még csak buzogányt vihettünk magunkkal.

Ezekután azokat, akikről úgy ítélték meg, hogy már kellő mértékben megtanultak mindent ahhoz, hogy lovagok lehessenek, 15 évesen lovaggá avatták. A többieknek volt idejük 20 éves korukig fejlődni.

Engem 15 éves koromban ütöttek lovaggá egy fényes ünnepély keretében. Attól a pillanattól fogva egy jelszavunk volt: Az isten, a seniorok[3] és a hölgyek szolgálata.

1095-ben II. Orbán pápa keresztes hadjáratot hirdetett. Célja a Szentföld[4] felszabadítása volt. Sok lovaghoz hasonlóan és is jelentkeztem a nemes feladatra, bár éppen egy hónappal a hadjárat kezdete előtt, egy lovagi torna után ismerkedtem meg életem szerelmével. Ő azonban megígérte, hogy ha kell, akár az idők végezetéig fog rám hűségesen várni.

Elérkezett a hadjárat kezdete. A seregünk egyik része a szárazföldön, másik része a tengeren harcolt. Én szárazföldön indultam útnak. Az út nagyon hosszú és nehézkes volt. Nagyon hiányzott a lány, aki minden reményem szerint otthon várt rám. Sokszor nem jutott elég élelem az egész sereg számára, de tudtuk, hogy nem adhatjuk fel.

A hadjárat sikerrel zárult, ugyanis 1099-ben a Szentföld legfontosabb területe, Jeruzsálem felszabadult a muzulmán uralom alól. A Közel-Kelet megszerzett keskeny partmenti sávjában hűbéri felépítésű államok jöttek létre. Voltak, akik a hadjárat után itt letelepedtek, de én siettem haza, hogy végre megházasodhassak.

Mire hazaértem, a lány szülőházában már nem lakott senki. Gyanakodni kezdtem. Amikor megtudtam az egyik régi ismerősömtől a szomorú hírt, hogy a lány elhunyt, szörnyen éreztem magam.

Nem volt mit tenni, az élet ment tovább. Két évvel később megházasodtam, majd született három fiam. Közülük a középső apródnak állt, majd 17 éves korában lovaggá is ütötték. Nagyon büszke voltam rá.

Most, öreg fejjel nagyon hálás vagyok édesapámnak, hogy gyermekkoromban támogatott, hogy lovag legyek. Úgy gondolom, hogy nem könnyű, de nagyon szép a lovagi élet. Sok megpróbáltatáson mentem keresztül, de mégis azt mondom, örömmel tekintek vissza lovagi életemre. Örülök, hogy az egyik fiam is ezt az életet választotta, és remélem, ő is boldogan fog megöregedni.

[1] hűbérúr: olyan személy, aki szolgálat fejében földbirtokot ad alattvalóknak, cserébe személyes hűséget és szolgálatokat vár

[2] eposz: hősköltemény

[3] senior: itt: hűbérúr

[4] Szentföld: Kis-ázsiai terület, egyaránt komoly jelentősége van a zsidó, a keresztény és az iszlám vallásban

Képek forrásai:

https://toportyanok.webnode.hu/news/torokok-reme-a-buzogany-/

https://www.szon.hu/a-templomos-lovagok-rejtelyes-vilaga/2410039

https://users.atw.hu/soldat/kozepkorlovag.html

https://cheesefreeak.deviantart.com/art/old-knight-photostudy-340074668 

Életem története

A nevem Rob Stark, az angol lovagi rend tagja vagyok, és életemet az emberek védelmére szenteltem. 

Egy pajtában éltem egész családommal, akiket elvesztettem fiatalon, 10 éves koromban. Pontosan emlékszem arra a napra, szép verőfényes napsütés világította meg a tájat, amikor hirtelen sikoltozást hallottam. Visszarohantam a pajtához, de amire odaértem csak kihűlt testeket találtam. Biztos voltam benne, hogy útonállók támadtak ránk. Utánuk futottam, és megtaláltam a táborukat. Boldogan iszogattak a győzelmük után. Láttam, amikor a lovagok berohantak és mindegyszálig lemészárolták őket. Az egyik megtalált, és kérdezgetni kezdett. Azt hitte, én is közéjük tarozom, de végül egy másik lovag arrébb lökte, és ezt kiáltotta "Ez a fiú a védelmem alatt áll!" A neve Sir Edward McGore volt, hallotta a családommal történt tragédiát, és megesett rajtam a szíve. Még azon a napon, mikor visszalovagoltunk a várba, egy csapat barbár horda támadott meg minket. A lovag hősiesen harcolt ellenük, de megláttam, hogy az egyikük hátulról akarja leszúrni. Odarohantam, és erősen beletéptem a hajába úgy, hogy a földre esett, és elejtette kardját. Edward hálásan súgta a fülembe, "Lehet, hogy egy szegény legénynek születtél fiam, de én gondoskodom róla, hogy idővel vagyonod is oly hatalmas legyen, mint a bátorságod." Attól a naptól fogva lovaggá akartam válni, hogy még sok más ember életét menthessem meg.

Edward a dicső tettem után gondoskodott róla, hogy életem hátralevő részét egy nemesként élhessem. A nemessé avatási ceremónia után a szemembe nézett, és könnybe lábadt a szeme, de egy két érzelemteli pillantás után elfordult, és kirohant a szobámból. Akkor még nem érthettem, mi is történt, hiszen még nem ismertem teljesen, de tudtam, valami komoly áll a háttérben.

Másnap új emberként születtem. Éreztem, hogy innentől már senki nem állhat utamba legszebb álmaimban látott céljaim eléréséhez. Még csak 10 éves voltam, de mint friss fiatal felnőtt álltam oda Edward lábai elé, könyörögve neki, hogy minden trükkre, fortélyra tanítson meg, hogy én lehessek a legjobb, legerősebb lovag egész Anglia területén. Ő mosolyogva nézett rám, kezével a szívemre mutatott, majd, mint szerető apa elmondta életem talán legfontosabb sorait, "Soha se az erődben és a tudásodban bízz fiam, mindig a szíved vezessen, az fogja megmutatni a helyes ösvényt." Kisgyerek fejjel nem tudtam felfogni, mit is jelenthetett ez, de tudtam, hogy az uram volt a legbölcsebb ember az egész világon.

Ahogy teltek az évek apróddá, majd apródból fegyverhordozóvá váltam. végeztem, ami számomra óriási eredmény volt, hiszen 10 éves koromig olvasni sem tudtam. 18. születésnapomra Edward valami olyannal készült nekem, amit legvadabb álmaimban se gondoltam volna. Egymagam olvasgattam a vár könyvtárában, amikor belépett a szobába. Szemei könnybe lábadtak, hozzám lépett és, bejelentette, hogy holnap a helyi pap jön látogatóba, hiszen Isten áldását szeretné kérni örökbefogadott gyermekére. Nem hittem szavainak. Én addig is apaként tekintettem rá, de attól a pillanattól fogva már apámnak is hívhattam. Ez volt az a mérföldkő életemben, szüleim elvesztése óta, hogy újra azt éreztem, van ember, aki élete végéig mindig mellettem áll, és szeret.

Apámat mindig is fegyverhordozóként hűn kísértem a harcokba, de eljött az a nap amikortól mar nem mint segéd , hanem mint társ állhattam mellé a csatamezőre. A lovaggá avatásomat apám hajtotta végre, az általam mindig is csodált hosszú, szürkén csillogó, mar harcok ezreit megélt kardjával, amit én mar el is neveztem kis jámbor ifjúként Steve-nek. Hogy miért pont Steve-nek, azt jómagam sem tudtam, de ez a név számomra tökéletesen csengett egy ilyen pusztító fegyver hivatásához. A kard megérintette jobb vállamat. A szívem a torkomban dobogott. Elmondtam a lovagi eskümet, felálltam és akkor megpillantottam valamit, ami szebb volt minden addigi általam ismert fegyvernél. Az én első, igazi, saját kardom. Attól a pillanattól fogva a próbák és kalandok még máig sem álltak le.

Annak érdekében, hogy történetem olvasója biztosan tudja lovaggá válási folyamatom, elkészítem számára eme táblázatot:

Képek forrásai:

https://www.literatura.hu/irok/barokk/cervantes.htm

https://www.szon.hu/a-templomos-lovagok-rejtelyes-vilaga/2410039

https://users.atw.hu/soldat/kozepkorlovag.html