Szerzetesek

A bencés szerzetesek élete egy novicius szemével





Egy novicius szemével

Egy gazdag nemes család negyedik gyerekeként születtem. Mivel nem örököltem volna sokat, a család lelki üdve miatt arra a döntésre került sor, hogy szerzetesnek álljak. Először vonakodtam, de végül beadtam a derekam, és útnak indultam, hogy bencés szerzetessé váljak. Örömmel fogadtak, hamar beilleszkedtem és megkezdődött taníttatásom. Íme, a beszámolóm.

1286.04.21.csütörtök

Egy molostorban laktam. Minden reggel hatkor volt ébresztő. Utána imádkozni mentünk a házi kápolnába, majd reggelizni mentünk a refektóriumba[1]. Mindenki itt volt, de nem beszélhettünk egymással.

Reggeli után mindenki ment a maga feladatát végezni. Mi, a novíciusok[2] tanulószobára mentünk, nevelőink felügyeletével. Ott a fiatalabb novíciusok betűvetést, latin nyelvet és számtant tanultak.

Az idősebbek retorikát, azaz szónoklattant, továbbá az Ó- és Új- szövetséget tanulmányozták. A már felszentelt szerzetesek a művelő házba mentek. A legtöbb munkát a könyvtárban végezték. Akik itt tevékenykedtek, kódexeket másoltak. Volt egy elöljárójuk, a Perjel[3], aki folyamatosan ellenőrizte a munkánkat.

Kilenc órakor ismét a kápolnába kellett mennünk, imádkozni. Az imádság után folytattuk a munkát.

Délben megint volt egy imádság, és utána ebéd következett. Az ebéd közben nem szólalhattunk meg. Amíg ettünk, egy öregebb szerzetes felolvasott a szentek életéből vagy a Bibliából.

Étkezés után pihenő jött. Elmehettünk sétálni, beszélgethettünk. Délután háromkor ismét ima következett.

Ezek az imádságok előre betanult latin szövegek voltak. Utána este hatig dolgoztunk. Munka után megvacsorázhattunk. Este kilenctől tízig ima volt, és utána reggelig nem beszélhettünk. Éjfélkor fel kellett kelnünk, és kapitulomházba kellett mennünk, ahol a bűneinket gyóntuk meg, egyesével egymás előtt. Az elkövetett bűnökért büntetést kaptunk, ami lehetett akár böjt, vagy korbácsolás is. A nagyobb bűnökért van, akinek évekig böjtölnie kellett.


[1] kolostor ebédlője

[2] szerzetes növendék, próbaidős szerzetes

[3] szerzetesi elöljáró, kolostor vezetője

Képek forrásai:

http://m.cdn.blog.hu/va/vallasmozaik/image/asserius.jpg

h://mult-kor.hu/image/article/main/.630x1260/33511.jpgttp

http://szentmartonev.hu/wp-content/uploads/2015/09/kongr_c%C3%ADmer.jpg





Egy novícius szemével a szerzetességről

A család 3. szülött gyermekeként érkeztem. A szüleim a kezdetektől fogva szerzetesi életre neveltek, és mindössze 13 éves voltam, amikor egy vidéki monostorba kerültem. Őszintén bevallom, hogy kissé tartottam tőle, mert sosem vonzott a szerzetesi élet, de mivel tisztelem szüleim, és semmiképpen nem akarok nekik ellenállni, nem vonom kétségbe döntésüket. A rend napirendje nagyon kötött, minden nap 1/3 részében pihenhetünk, 1/3 részében imádság van, 1/3 részében munkát kell végeznünk. A pihenés a kedvencem (habár nincs belőle sok), ilyenkor lemegyek a kertbe, és gyümölcsöt szedek vagy körbejárom a parkot. 

Mostanában főleg az épületeket szoktam takarítani, ezt a munkát adták nekem a monostor vezetői. Nemrég érkezett egy újabb csapat novícius, sokukkal egész jól összeismerkedtem. Tegnap találkozhattam a Főapátunkkal1, aki a rendünk több monostorának vezetője, és beszélgettem vele egy órát. Elmondta, hogy hogyan jött létre ez a szerzetesi rend, beszélt arról, hogyan alakult ki ez a szigorú napirend, és elmagyarázta részletesen a szerzetesi rend reguláját (tisztasági, szegénységi, engedelmességi).

A nap következő részében a Szentírással foglalkoztunk. Az egyik vezető szerzetes olvasott nekünk az Ószövetségből2, és utána hosszasan magyarázott róla, majd mindenki elvonult az imádkozásra. Ezután pedig a vacsorához kezdtünk készülődni. Nekem az ételt kellett felszolgálnom, amit a monostor szakácsa készített a kertekből származó zöldségekből, gyümölcsökből, és a baromfiudvar szárnyasaiból. Az ételt hosszasan áldották meg. A vacsora után mindenkit felszólítottak arra, hogy térjen nyugovóra. Mindenkinek külön szobája van, és ide vonultunk vissza. Én még olvasgattam kicsit, és azon gondolkodtam, hogy megéri-e nekem ez a szerzetesi élet, mert van lehetőségünk arra, hogy úgy döntsünk, hogy nem akarunk szerzetessé válni. De még lesz rá alkalmam ezen gondolkodni. A holnapi napon a monostor borbélyához megyek. Minden novíciusnak el kell mennie hozzá, mert új hajviseletet kapunk, a neve tonzúra. Még pontosan nem tudom, hogy fog kinézni, de remélem, megbarátkozom vele.

Képek forrásai:

https://en.wikipedia.org/wiki/Cetinje_Monastery

http://m.mult-kor.hu/20110707_feltarulnak_a_kozepkori_bences_kolostorok_konyhainak_titkai

Borítókép forrása:  http://tywkiwdbi.blogspot.hu/2013/06/nuns-vs-monks-in-medieval-baseball.html